Most véget ért a nagybetűs szerelem
Gondoltam ezt egy dalban elrappelem.
Szeretni, de már élni sem akarok
Az élettől mindig csak fájdalmat kapok.
Nem értem hogy érdemeltem ezt ki.
Miért van az, hogy engem bánt mindenki?
Eddig engem taszítottak el maguktól,
Most nekem lett elegem a jóból:
Te rohantál ha valami bajom volt
Te öleltél ha minden elbaszódott.
Te belém szerettél, kimondtad, hogy "szeretlek"
Ezzel bennem egy világot öltél meg.
Nem szeretlek sajnos téged,
De barátomként az életed tovább éled.
Én vagyok a fasz, aki nem tud szeretni
De nem akartam a szíved még több darabra törni
Szemeidben e szavakra megjelentek a könnyek
Úgy éreztem magam, mint akinek szívébe kést döftek.
Belesajdult a szívem, mikor láttam, hogy fáj
De te csak öleltél tovább át.
Egy könnycsepp folyt végig az arcomon
Amikor láttam milyen fájdalmat okozok.
De te mondtad, hogy nem az én hibám.
Próbáltad a lelket éltetni bennem tovább.
Láttam, ahogy összetörtél, a földre lerogytál
És én csak álltam ott, és nem tehettem semmit már.
Sajnálom, sajnálom és sajnálom, hogy nem tudlak szeretni
De neked is jobb lesz, ha valaki mást fogsz keresni.
Összetörve kiballagtál az ajtón
És én azóta csak sírok folyton.
Nem akartam ilyen fájdalmat okozni,
Én végig a barátod akartam maradni.
De te akartál többet
És ez volt az, amivel elcseszted.
Én csak feküdtem a földön a fájdalomtól
Amit a legszebb szó okozott.
Könnyeimtől elhomályosult a világ,
De idővel az elme tisztábban lát.
Rájöttem, hogy ez csak barátság,
És ezzel nem rontottam a helyzetet tovább.
Most itt ülök, és eme sorokat írom
Érzem, a barátságunk most vészesen megingott.
Sajnálom, hogy meggyötörtelek.
Sajnálom, hogy nem szerettelek.
De te még mindig fontos vagy nekem,
És én mindig itt leszek ha szükségét érzed.
De hogy mi lesz ebből, az csak rajtad múlik
Fontosabb a barátság,a szerelem idővel elmúlik,
De hogy mit fog hozni majd a holnap
Az majd kiderül, egy következő dalban.
[saját]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése