Úgy érzem magam,mintha egy jégszobor lennék. Üres vagyok,nem érzek semmit, csak állok egy helyben. Nincs bennem semmi különös, mégis mindenki megbámul. Ki netán több ideig csodál, rögtön azt hiszem jéghideg szívemet akarja. De fel kell ébredjek,mindez csak illúzió. Nem bámul tovább,mint a többiek,egy másodperccel sem. Mindezt csak képzeletem akarja így. Ez az a pillanat,amikor úgy érzem, az a jéghideg szív,mely megremegett erre a pár pillanatra: felrobban. Vele együtt robbanok én is. Az apró jégdarabkák szanaszét repültek. Ha egy halvány kis napsugár rájuk vetül: ragyognak... de ettől még ugyanolyan, jelentéktelen kis darabkák maradnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése