Az évek alatt nagyon sokat változtam. De nem csak kívülről,belülről is. A kislány,aki még hisz a csodákban,rég eltűnt belőlem. Már nem hiszek a szőke hercegekben, a csokrokban és a finom bonbonokban… már nem dőlök be az édes szavaknak, a halvány félmosolyoknak és a csillogó szemeknek...Tényleg ez lennék én? Egy lány,aki nem hisz a szerelemben? Hogy juthattam el idáig? Én,aki mindig remélt,aki mindig álmodozik! Meghalt bennem a kislány? Ezért érzem én ezt a nagy ürességet belül...?
Tudom,hogy nem halt meg.Nem halhatott meg!Csak elaludt...nagyon mélyen álmodik és csak egy herceg csókjára vár,hogy végre felébredhessen.
[saját]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése