Megölelt. De nem úgy, mint azelőtt. Ez az ölelés több volt, nem egy baráti ölelés: annál sokkal több. Olyan, mintha mindig is erre vágyott volna. Olyan, mintha sosem akarna elengedni. Olyan, mintha azt suttogta volna: "szükségem van rád!". Ez az ölelés egy néma "szeretlek" volt.
[saját]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése