Régen a kezemet fogtad,
Nyelved a számba toltad,
Most meg csak át nézel rajtam az utcán...
Hé! Nem vagyok egy jelentéktelen árny!
Én igenis éltem, élek, és vártam rád
De csókra már nem nyitottad többet a szád.
Észre sem veszel az utcán,
Még csak oda sem köszönsz egy halvány kis "sziá"-t.
Te vagy itt az utolsó bunkó,
Te vagy ilyen kis buta fajankó...
Azt mondtad szeretsz és a kezemet megfogtad
De elengedted, és egy "viszlát"-tal a végét kimondtad.
Most már rég nem fáj,
Most már rég nem fáj,
Rég nem is gondolok rád,
Szívem is másért dobog már,
De attól még köszönhetnél nekem az utcán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése