Azt ígérted jönni fogsz. És én elhittem. Míg előző nap reggel remegtek a kezeim, könny szökött a szemembe minden másodpercben; most nyugodt voltam,mert tudtam, ha csak pár percnyire is, de itt leszel velem. Itt leszel mellettem, átölelsz, megnyugtatsz. Elmondod ismét ezerszer, hogy "rendben lesz, menni fog" és még egy puszit az arcomra nyomsz. Nyugodtam készülődtem,mert tudtam, hogy jössz. Azt kértem hét után gyere, azt mondtad hét óra egy perckor itt vagy. Nyugodtan ültem le szürcsölni a kávémat, enni a kekszeket, most képes voltam enni, mert tudtam, hogy jössz, és tudtam, hogy kiabálni fogsz velem, ha nem eszek semmit. Tudtam, hogy vigyázni fogsz rám. Hét óra öt perc: még mindig nem vagy sehol. A kávém már lassan kihűl, de még nyugodt vagyok, mert ugye te azt mondtad, jönni fogsz. Negyed nyolc: a kávémat már megittam, eltakarítottam magam után, ránéztem az órára, éreztem,hogy nem fogsz jönni, de még reménykedtem, még egy hang azt súgta; "jönni fog, bízz benne". Hét óra húsz perc: kiviszem a táskám az előszobába, felveszem a cipőt, megnézem magam a tükörben: a ruha tökéletes, frizura visszafogott konty, az összhatás csinos, csak egy gond van. Egy könnycsepp húzott fekete csíkot az arcomon. Hét óra huszonhárom perc és nem vagy itt. Földre rogytam és sírtam. Zokogtam. Megígérted, hogy itt leszel, megígérted, hogy átölelsz, de nem vagy itt. Hét óra huszonöt: Összeszedtem magam, a sminket megigazítottam, bezártam az ajtót és kiléptem a kapun. Én bolond hosszasan elnéztem abba az irányba, ahonnan jöhettél volna, kezem megmaradt a kapukilincsen. Majd egy mélyet sóhajtottam, bezártam a kaput és elindultam a másik irányba. Nélküled. Összetörve. Mert nem jöttél. Pedig megígérted. Megígérted...
[saját]
[saját]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése