miracles of the life

A fiú kézen fogva sétál vadonatúj barátnőjével a Duna-parton. Boldognak érzi magát, mert már végre el tudta felejteni, tovább tudott lépni Rajta. Gondolta elviszi a lányt arra a stégre,melyen egykoron az előző barátnőjével ültek. Az a bizonyos stég, amelyre egy szívet rajzoltak. Az volt az ő helyük.
_
- Na gyere már- unszolta a lány mosolyogva a fiút. - nem fog beszakadni- mondta és kinyújtotta a fiú felé a kezét.
- Na jó.-mondta a fiú és megfogta a lány kezét.
Így álltak együtt a stégen, kéz a kézben. A fiúnak ez csak egy stég volt, a lánynak sokkalta több. A fiú mélyen a lány szemébe nézett, jobb kezével fogta a lány kezét, bal kezével át karolta a derekát, majd megcsókolta. A lány  finoman a fiú teste köré fonta karjait. Ilyen boldog még sose volt azóta... Az első csók után a lány kinyitotta szemét, látta, hogy a fiú mosolyog. Majd az első csókot követte a második, a harmadik ... Végül leültek a stég szélére, lábaikat a víz főlé lógatva, átkarolták egymást, és titkon azért imádkoztak mindketten,hogy ez a perc sohase múljon el.
_
A pár egyre csak közeledett a stéghez, amikor a fiú észrevette, hogy valakik már ülnek rajta. Azon a stégen, amelyen annyi szép emléket juttatott eszébe. Távolról már látta a barna hajkoronát... csaknem?
_
- Jaj,ne legyél már ilyen buta.- mondta a lány mosolyogva, kezeivel finoman maga felé fordította a fiú arcát és egy gyengét csókot lehelt rá. Majd ezt követte a következő és a következő...
_
A fiú most már teljesen biztos volt benne,hogy a lány, aki a stégen ül az Ő. Ő,akit oly sokáig próbált elfelejteni, és akit szíve mélyén még mindig szeret. Abban a pillanatban amint ez tudatosult benne megrökönyödötten megállt a stég előtt. Az új barátnője csak fogta a kezét és nagyokat pislogott. Nem értette mi történt.
_
Miután véget ért a heves csókcsata, a lány odabújt a fiúhoz, szorosan megölelték egymást. Igazán boldog volt, boldogok voltak. A lány kinyitotta szemét, és látta, hogy az a srác aki miatt oly sokat forgolódott éjszakánként, aki miatt oly sokat sírt, aki miatt az ereit felvágta ott áll megrökönyödve a stég előtt. Arcáról lefagyott a mosoly, csak nézett a fiúra mély szemeivel, majd újra elmosolyodott és intett a kezével a fiúnak.
_
A fiú nem akart hinni a szemének. Ő egy másik srác karjaiban. Az ő Bociszemét egy másik fiú öleli át. De hát kimondták,hogy vége. Már olyan régen vége volt, de mégis... az a keserűség ami uralmába vette amikor meglátta a párt. A lány észrevette, felé nézett. Látta, ahogy arcáról eltűnik egy pillanatra a mosoly, és szomorúan felé néz nagy barna szemeivel. Majd halványan elmosolyodott és integetett. A fiú is egy halvány mosolyt erőltetett az arcára, bólintott, majd az új lány kezét fogva tovább haladt. Keserű egy pillanat volt az életében. De ő dobta el magától. Ő volt ilyen idióta,hogy eldobta magától. Hányszor kért volna bocsánatot, hányszor akarta megpróbálni visszaszerezni. De nem tette, nem tett semmit. Inkább egy idegen lánnyal folytatta útját.
_
A lányt egy pillanatra hatalmába fogta a szomorúság. Az első szerelme most sétált el előtte kézen fogva egy lánnyal. De amikor pillantását visszahelyezte a barátjára ez a sajogó fájdalom elillant. Meglátta milyen szerelemmel néz rá ez a fiú. Látta, ahogy a volt barátja párszor hátranézett, majd amikor eltűntek a lány átölelte a fiút, aki erre egy forró csókot lehelt ajkaira.

A fiú nem felejtette el a lányt, ő volt az első, akit igazán szeretett. És a lány sem a fiút. Az első, igaz szerelem egy örök életre megmarad, bár merre is sodorjon az út, bárkivel is járunk ezentúl kézen fogva.

[saját]