Az utam két részre ágazott. Én csak álltam és gondolkoztam, hogy melyik úton induljak el. Majd elindultam az egyiken, de rájöttem, ennek a vége csak zsákutca lehet, az út macskaköveiben könnyen elbotolhatok, megsérthetem magam. Vissza akartam fordulni, és átmenni a másik útra, de a hirtelen fordulat fájdalmas volt. Elestem, a felhorzsoltam a térdem, vérem ráfolyt az út macskaköveire. Az út mellett lévő fák ágai, csak öleltek magukhoz, nem engedtek el. Én kénytelen voltam egy határozott mozdulattal kitépni magam azokból az ágakból, és rohanni. Sajna visszanéztem, és a szívem majd megszakadt. Aztán most itt állok, a második út előtt, és várom a holnapot, hogy végre ráléphessek, és megnézhessem: van -e annak az útnak vége.
[saját]
