Le lehet írni szavakkal, milyen valaki hiánya?
Megpróbálom, hisz eme a magányos órán nincsen itt a párom.
Ki tudja, hol van, talán elnyelte az éjszaka,
Klubbok, pia, bulik hada.
Pedig ennyire még sosem volt szükségem
Arra, hogy valaki átöleljen.
Sosem éreztem még ilyet,
A hiányt a kötődés mellett.
Kötődöm hozzá, talán szeretem?
Ez a kérdés még nekem is rejtelem.
Szerelem felé hajlik a dolog,
De az élettől én csak fájdalmat kapok.
Lehetek-e olyan szerencsés,
Hogy megtalálom a szerelem receptjét?
Félek hisz, annyi volt az elbaszott kapcsolat,
De ha ő rám néz, ettől nem féltem magam.
Tudom. hogy szeret és bízok benne,
De kétlem, hogy ez még szerelem lenne.
Hiányzik, jó lenne, ha itt lenne,
Ha száj szájat ízlelne.
Ha ölelne két karjával, kapnám a puszikat,
Közben "picim"-nek hívogat...
De mindez csak kósza ábránd
Eme késői szombati órán.
Majd úgyis el jön hozzám,
Egyszer úgyis eljön, úgy is itt lesz
És akkor majd csókokkal halmoz el.
De akkor is, ez a kibaszott magány...
Ez a kibaszott vágyódás,
Csupán egyetlen csók után.
Már számolom az órákat,
A másodperceket,
Csak hogy végre vele lehessek,
Mert ezalatt a pár sor alatt rájöttem:
Igen, szeretem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése