Csak álltam. Én, a megtört kislány. Csak álltam, és gondolkodtam. Elgondolkodtam azon, hogy érdemes -e egy olyan kapcsolatban élni, ahol szinte nincs más összetartó erő, csak a szerelem egykori lángja, mi talán néha újra fel-fel izzik.Vajon megéri-e az annyi átveszekedett óra, megéri-e szinte minden este haragban lefeküdni? Vagy menjek tovább? Lépjek ki a biztos jelenből, magam után hagyva egy összetőrt szívet, csupán a vágy miatt? A vágy, amit más ember iránt érzek. Egy olyan ember iránt, aki soha nem lehetne az enyém. Csak az a probléma: mindez kölcsönös. Ugyanúgy tudja, hogy kapcsolatunk a világ leghelytelenebb dolga lenne, tudja, hogy ez mennyi szenvedéssel járna, mennyi barátság szakadna meg. Egyet nem tudok még: vajon ez a vágy, ami szinte már égeti testem minden porcikáját, többet ér, mint egy haldokló kapcsolat?
[saját]
1 megjegyzés:
Ez nagyon szép... és nagyon elgondolkodtató..:)
Megjegyzés küldése