Nem,nem és nem!Ordítani tudnék a fájdalomtól.Ennyire még sose fájt.Amikor elhagytál,még az sem.Elhittem,hogy van utánad is élet,hogy újra nevethetek,boldog lehetek.Amíg nem érintkeztem veled,az idő elkezdte gyógyítani sebeimet,ám most te újra feltépted...amikor elmentél meghalt a szerelmünk,most meg meggyalázod a holttestét.Miért teszed ezt?Miért élvezed,hogy kínzol?Összetörted a szívem,és most mosolyogva lépkedsz a darabjain.Sikítani tudnék,ordítani,ahogy csak a torkomon kifér,hisztizni,a testemet a földhöz verni,az se fájna ennyire.A fizikai fájdalom semmi,ehhez a lelki önmarcangoláshoz képest.Mert most igen,azt teszem.Kínzom magam.Miattad.
Nem érdemelnéd meg,nem vagy te senki.Mégis,nekem te vagy minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése