Reggeli buszozás... talán mindenki utálja, de egy lány különösen. Főleg, hogy eddig vitték a seggét kocsival, ám, most pár hétre mégis buszozni kényszerül. Korán kelés, hogy kiérjen a buszhoz, sorban állás, tömegnyomor... szívből gyűlölte. Egyik reggel azonban megváltoztak a nézetei. A buszmegállótól sétált be az iskolába, egy kis csöndes, elhagyatott utcán keresztül. Egyedül csak a busszal és hévvel közlekedő diákok hangzavara töri meg a csendet. Egy átlagos reggel volt, fülében üvöltött a zene, mint szinte mindig. Csak ment, bambult ki a fejéből, amikor álmosan átsandított a másik oldalra. Egy fiú igyekezett ott, talán a hévhez. Magas volt, barna, félhosszú haja és deszkacipője. A lány rögtön el is kapta tekintetét, majd amikor felfogta a fejében, hogy miféle fiú gyalogol a túloldalon, vissza nézett. A fiú is ugyanezt játszotta el, egy pillantás, majd a szem vissza az útra, és amikor felfogta, hogy milyen lány halad a túloldalt rögtön visszanézett rá. Ahogy sétáltak szemük úgy követte a másikat, a lány már nem bírta tovább, elkapta a tekintetét és elmosolyodott. Már nagyon régen volt erre példa. Szíve már romokban volt... lehetséges, hogy egy kis könnyed reggeli flört új életet ad neki? Pedig így volt, a lány egész úton a suliig csak mosolygott, és mosolyogva kezdett neki az óráknak. Egy kis flört miatt? Igen!
Másnap szívből kívánta, hogy ismét találkozzon azzal a fiúval. Így is lett, de most a fiú szembe jött vele, azon az oldalon, ahol ő szokott közlekedni. Mint tegnap, most is a fiú rögtön kereste a lány tekintetét, és amikor megtalálta... ahogy a lány belenézett azokba a kék szemekbe... érezte, hogy ez több, mint egy apró reggeli flört. Netán szerelem első látásra? Ugyan már, hisz ő ebben nem hisz, de amíg a fiú szemébe nézett megfordult a fejében. Azok a szemek...olyan tiszták voltak, gyönyörű kékek, a lány szívébe rögtön egy kis életet vertek, mosolyt csaltak az arcára...de aztán elhaladtak egymás mellett, szótlanul. A napok így teltek egymás után, a lány már elhatározta, hogy megszólítja a fiút, aki miatt újra képes volt mosolyogni, de újra tudták kocsival vinni iskolába. Mindenféle trükköt kitalált, hogy busszal mehessen, de a fiú nem jött vele szembe többet. A lány nem értette, hogy a ha a sors engedte már találkozni őket, miért nem ad még egy lehetőséget, miért nem jön vele még egyszer szembe az a kékszemű srác. Amióta csak belenézett a szemeibe csak az a srác jár a fejében, és minden reggel bízik benne, hogy újra láthatja...
Tanulság? Ha tetszik valaki menj oda hozzá bátran! Ragadd meg az alkalmat, mert ki tudja meddig lesz rá lehetőséged!
Még mindig nem találkoztam a kékszemű sráccal :(
