Aki úgy él,hogy minden reggel egy mosolyt fest az arcára... az nem is él igazán

[saját]

If you love me, if you hate me, 

you can't save me, baby, baby.

Míg te vele veszekedsz, más ír neki: 'Szia, szép vagy, beszélgetünk?"

Míg te egész nap nem keresed, más a telefon számáért bármit megadna!

Míg te mindenre azt mondod neki, hogy "nem", más az ő "igen"-jéért megtenne bármit.

Míg te a szavaiddal megsérted őt, és nem akarod őt, más arra a pillanatra vár, hogy mikor lesz az övé!

Kevés az aki értékeli azt, ami az övé, vagyis ami lehetne az övé.

There is only one thing to do,three words for you:
I LOVE YOU.

"Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán..."

Esti rímelgetés fizikatanulás közben

Most véget ért a nagybetűs szerelem
Gondoltam ezt egy dalban elrappelem.
Szeretni, de már élni sem akarok
Az élettől mindig csak fájdalmat kapok.
Nem értem hogy érdemeltem ezt ki.
Miért van az, hogy engem bánt mindenki?
Eddig engem taszítottak el maguktól,
Most nekem lett elegem a jóból:
Te rohantál ha valami bajom volt
Te öleltél ha minden elbaszódott.
Te belém szerettél, kimondtad, hogy "szeretlek"
Ezzel bennem egy világot öltél meg.
Nem szeretlek sajnos téged,
De barátomként az életed tovább éled.
Én vagyok a fasz, aki nem tud szeretni
De nem akartam a szíved még több darabra törni
Szemeidben e szavakra megjelentek a könnyek
Úgy éreztem magam, mint akinek szívébe kést döftek.
Belesajdult a szívem, mikor láttam, hogy fáj
De te csak öleltél tovább át.
Egy könnycsepp folyt végig az arcomon
Amikor láttam milyen fájdalmat okozok.
De te mondtad, hogy nem az én hibám.
Próbáltad a lelket éltetni bennem tovább.
Láttam, ahogy összetörtél, a földre lerogytál
És én csak álltam ott, és nem tehettem semmit már.
Sajnálom, sajnálom és sajnálom, hogy nem tudlak szeretni
De neked is jobb lesz, ha valaki mást fogsz keresni.
Összetörve kiballagtál az ajtón
És én azóta csak sírok folyton.
Nem akartam ilyen fájdalmat okozni,
Én végig a barátod akartam maradni.
De te akartál többet
És ez volt az, amivel elcseszted.
Én csak feküdtem a földön a fájdalomtól
Amit a legszebb szó okozott.
Könnyeimtől elhomályosult a világ,
De idővel az elme tisztábban lát.
Rájöttem, hogy ez csak barátság,
És ezzel nem rontottam a helyzetet tovább.
Most itt ülök, és eme sorokat írom
Érzem, a barátságunk most vészesen megingott.
Sajnálom, hogy meggyötörtelek.
Sajnálom, hogy nem szerettelek.
De te még mindig fontos vagy nekem,
És én mindig itt leszek ha szükségét érzed.
De hogy mi lesz ebből, az csak rajtad múlik
Fontosabb a barátság,a szerelem idővel elmúlik,
De hogy mit fog hozni majd a holnap
Az majd kiderül, egy következő dalban.

[saját]

Sajnálom, hogy csókoltam a szád szerelem nélkül.

Sajnálom, hogy öleltelek minden érzelem nélkül.

Sajnálom, hogy ezt tettem veled,

Sajnálom, hogy nem adtam szerelmet.

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom:

"Sajnálom, de remélem barátok maradunk."

Sajnálom, de el kell engednem a kezed.

Sajnálom, de többet nem lehetek veled.

Sajnálom, de ez nem mehet tovább,

Hidd el, így neked is jobb lesz, talán...

[saját]

Hey idiot, i love you!

Most egy új utat kell keresni 

És veled együtt feledni.

szerelem,szerelem, átkozott gyötrelem.

Pedig valaha szerették de a magányba menekült
És pont azokon a napokon maradt rohadtul egyedül
Mikor kéne egy társ akivel mindent megoszthat,
Örömöt,bánatot,jót és rosszat.

Egy könnycsepp született meg a szememben,

Ez a bizonyíték arra,hogy valaha valakit szerettem.

[saját]

"- Te képes voltál közel egy kilométert vissza futni miattam?
- Igen,mert tudod, én idióta vagyok. Egy szerelmes idióta."

[saját]

Menj a francba... de utána gyere vissza!:)♥

[saját]

"...hisz egy lelki roncstól is elvehetetlenek az álmok..."

Voltam fent és voltam lent. Voltam jó és voltam gonosz. Voltam angyal és voltam ördög. Volt, hogy szerettek és én nem szerettem viszont. Volt, hogy én szerettem, de eltaszítottak. Volt, hogy népszerű voltam. Volt hogy hátat fordítottak nekem. Volt, hogy padlón voltam, és oly sokszor volt, hogy felálltam.

[saját]

Most mondja meg valaki... ez szerelem?: /

Az emberek azt mondják nem lehet szerelem nélkül élni.

Szerintem az oxigén sokkal fontosabb :D

néha az ész nem tudja,hogy mit akar a szív. és ez fordítva is igaz.. micsoda egy elbaszott rendszer...

[saját] 

szerelem miért múlsz?

szerelem miért fájsz?

szerelem hol jársz?

Fucking love...

[kibaszott szerelem]

Úgy dobtál el magadtól

Egyik percről a másikra,

Mint a hamvadó cigarettát

A zöldellő pázsitra.

A fiú kézen fogva sétál vadonatúj barátnőjével a Duna-parton. Boldognak érzi magát, mert már végre el tudta felejteni, tovább tudott lépni Rajta. Gondolta elviszi a lányt arra a stégre,melyen egykoron az előző barátnőjével ültek. Az a bizonyos stég, amelyre egy szívet rajzoltak. Az volt az ő helyük.
_
- Na gyere már- unszolta a lány mosolyogva a fiút. - nem fog beszakadni- mondta és kinyújtotta a fiú felé a kezét.
- Na jó.-mondta a fiú és megfogta a lány kezét.
Így álltak együtt a stégen, kéz a kézben. A fiúnak ez csak egy stég volt, a lánynak sokkalta több. A fiú mélyen a lány szemébe nézett, jobb kezével fogta a lány kezét, bal kezével át karolta a derekát, majd megcsókolta. A lány  finoman a fiú teste köré fonta karjait. Ilyen boldog még sose volt azóta... Az első csók után a lány kinyitotta szemét, látta, hogy a fiú mosolyog. Majd az első csókot követte a második, a harmadik ... Végül leültek a stég szélére, lábaikat a víz főlé lógatva, átkarolták egymást, és titkon azért imádkoztak mindketten,hogy ez a perc sohase múljon el.
_
A pár egyre csak közeledett a stéghez, amikor a fiú észrevette, hogy valakik már ülnek rajta. Azon a stégen, amelyen annyi szép emléket juttatott eszébe. Távolról már látta a barna hajkoronát... csaknem?
_
- Jaj,ne legyél már ilyen buta.- mondta a lány mosolyogva, kezeivel finoman maga felé fordította a fiú arcát és egy gyengét csókot lehelt rá. Majd ezt követte a következő és a következő...
_
A fiú most már teljesen biztos volt benne,hogy a lány, aki a stégen ül az Ő. Ő,akit oly sokáig próbált elfelejteni, és akit szíve mélyén még mindig szeret. Abban a pillanatban amint ez tudatosult benne megrökönyödötten megállt a stég előtt. Az új barátnője csak fogta a kezét és nagyokat pislogott. Nem értette mi történt.
_
Miután véget ért a heves csókcsata, a lány odabújt a fiúhoz, szorosan megölelték egymást. Igazán boldog volt, boldogok voltak. A lány kinyitotta szemét, és látta, hogy az a srác aki miatt oly sokat forgolódott éjszakánként, aki miatt oly sokat sírt, aki miatt az ereit felvágta ott áll megrökönyödve a stég előtt. Arcáról lefagyott a mosoly, csak nézett a fiúra mély szemeivel, majd újra elmosolyodott és intett a kezével a fiúnak.
_
A fiú nem akart hinni a szemének. Ő egy másik srác karjaiban. Az ő Bociszemét egy másik fiú öleli át. De hát kimondták,hogy vége. Már olyan régen vége volt, de mégis... az a keserűség ami uralmába vette amikor meglátta a párt. A lány észrevette, felé nézett. Látta, ahogy arcáról eltűnik egy pillanatra a mosoly, és szomorúan felé néz nagy barna szemeivel. Majd halványan elmosolyodott és integetett. A fiú is egy halvány mosolyt erőltetett az arcára, bólintott, majd az új lány kezét fogva tovább haladt. Keserű egy pillanat volt az életében. De ő dobta el magától. Ő volt ilyen idióta,hogy eldobta magától. Hányszor kért volna bocsánatot, hányszor akarta megpróbálni visszaszerezni. De nem tette, nem tett semmit. Inkább egy idegen lánnyal folytatta útját.
_
A lányt egy pillanatra hatalmába fogta a szomorúság. Az első szerelme most sétált el előtte kézen fogva egy lánnyal. De amikor pillantását visszahelyezte a barátjára ez a sajogó fájdalom elillant. Meglátta milyen szerelemmel néz rá ez a fiú. Látta, ahogy a volt barátja párszor hátranézett, majd amikor eltűntek a lány átölelte a fiút, aki erre egy forró csókot lehelt ajkaira.

A fiú nem felejtette el a lányt, ő volt az első, akit igazán szeretett. És a lány sem a fiút. Az első, igaz szerelem egy örök életre megmarad, bár merre is sodorjon az út, bárkivel is járunk ezentúl kézen fogva.

[saját]

what is love? baby don't hurt me, don't hurt me no more!

Jó, akkor tisztázzuk a dolgokat. Itt van ez az érzés, amibe ha beledöglök se tudom elfojtani. És itt vagy te, úgy csinálsz, mintha nem is vennél róla tudomást, úgy csinálsz, mintha nem érdekelne. Pedig érdekel. Tudom, látom rajtad, hogy érdekellek. De te sose mondasz semmit, te sose küzdesz értem, neked sose lennék elég fontos.

[saját]

Akármit tehetek, akármennyi sminket rakhatok magamra, akármilyen csinosan öltözködhetek, akármilyen szépen is mosolyoghatok rá, neki úgy sem kellenék.

[saját]

"... mert én menekülök. Elbújok a világ gonoszsága elől. Álarcom alapozóval hibátlanná sminkelt arc, enyhe szemhéjkontúr és egy festett mosoly."

[saját]

Ha szeretetet adsz, akkor szeret majd a nagy világ ...
          ... mert csak is az a fontos, hogy mit mondasz és                                                            mit csinálsz!

Forgive me my mistakes! 

[bocsásd meg a hibáimat!]

Azt ígérted jönni fogsz. És én elhittem. Míg előző nap reggel remegtek a kezeim, könny szökött a szemembe minden másodpercben; most nyugodt voltam,mert tudtam, ha csak pár percnyire is, de itt leszel velem. Itt leszel mellettem, átölelsz, megnyugtatsz. Elmondod ismét ezerszer, hogy "rendben lesz, menni fog" és még egy puszit az arcomra nyomsz. Nyugodtam készülődtem,mert tudtam, hogy jössz. Azt kértem hét után gyere, azt mondtad hét óra egy perckor itt vagy. Nyugodtan ültem le szürcsölni a kávémat, enni a kekszeket, most képes voltam enni, mert tudtam, hogy jössz, és tudtam, hogy kiabálni fogsz velem, ha nem eszek semmit. Tudtam, hogy vigyázni fogsz rám. Hét óra öt perc: még mindig nem vagy sehol. A kávém már lassan kihűl, de még nyugodt vagyok, mert ugye te azt mondtad, jönni fogsz. Negyed nyolc: a kávémat már megittam, eltakarítottam magam után, ránéztem az órára, éreztem,hogy nem fogsz jönni, de még reménykedtem, még egy hang azt súgta; "jönni fog, bízz benne". Hét óra húsz perc: kiviszem a táskám az előszobába, felveszem a cipőt, megnézem magam a tükörben: a ruha tökéletes, frizura visszafogott konty, az összhatás csinos, csak egy gond van. Egy könnycsepp húzott fekete csíkot az arcomon. Hét óra huszonhárom perc és nem vagy itt. Földre rogytam és sírtam. Zokogtam. Megígérted, hogy itt leszel, megígérted, hogy átölelsz, de nem vagy itt. Hét óra huszonöt: Összeszedtem magam, a sminket megigazítottam, bezártam az ajtót és kiléptem a kapun. Én bolond hosszasan elnéztem abba az irányba, ahonnan jöhettél volna, kezem megmaradt a kapukilincsen. Majd egy mélyet sóhajtottam, bezártam a kaput és elindultam a másik irányba. Nélküled. Összetörve. Mert nem jöttél. Pedig megígérted. Megígérted...

[saját]

[a világom szétesett és senki sem tudja]

A rózsaszín köd elillant; felébredtem.