"Apu mindig azt mondja:
Amelyik fiúnak nem tetszel, az b*zi" :)
[szabad fordítás]

Hogy miért is vagyok vele? Tudod, én csak keménynek mutatom magam. Belül nem vagyok az. Igazából nem pereg le rólam minden sértés,mint ahogy mutatom. Belül törékeny vagyok, talán túlságosan is. Mindent a szívemre veszek, rosszul esik ha az emberek elítélnek, megviseli a lelkemet egy hajléktalan látványa, saját ügyemnek tekintem a barátaim bajait: ha nekik fáj, nekem is. Viszont mellette levehetem a "kemény" álarcot, melletek lehetek olyan, amilyen vagyok: törékeny. Egy szánalmas kis veréb, ki vékonyka lábain ugrándozik egyik helyről a másikra, kit még egy kisebb szél is odébb sodor. De egyvalamiben biztos vagyok, és abban nagyon: ő mindig ott lesz, hogy elkapjon.

[saját]

Fele sem igaz annak, amit a szemeddel látsz.

Ha nyerni akarsz, akkor jól kell, hogy játsz!

Itt mindenki más, ha lekerül az álarc.

Hazug szavakkal te is bárkivé válhatsz. 

[Angel-Naiv voltam]

-Buta vagyok én, Karak?

-Nem vagy te buta, csak még keveset tudsz.

I was broken. 

I was choking.

I was lost.

Összetörtem.

Fuldokoltam.

Elvesztem.

Tudod, én nem akarok jövőre szalagavatón menyasszonyi ruhában táncolni. Én nem akarok hercegnő lenni, csak az esküvőm napján. Egyedül a férjem hercegnője akarok lenni.

[saját]

Én önző vagyok, türelmetlen, és egy kicsit bizonytalan. Hibázok, irányíthatatlan vagyok és időnként nehezen kezelhető. De ha nem tudod kezelni ezeket a rossz dolgokat, akkor biztos, mint a pokol, hogy nem érdemled meg a legjobbakat sem.

Vicces, miként gyűlölnek meg, ha sikeres vagy. Bár ne így lenne. Csodálatos lenne úgy élvezni a sikert, hogy az ember ne látná azokat a tekinteteket maga körül.

A tökéletlenség szépség, az őrület zsenialitás és jobb abszolút nevetségesnek lenni, mint abszolút unalmasnak.

Úgy gondolom, minden okkal történik. Az emberek változnak, ezért képes vagy megtanulni elengedni, a dolgok rossz irányba haladhatnak, ezért értékelni tudod, amikor jó felé mennek, elhiszed a hazugságokat, de egy idő után megtanulsz csak magadban bízni. És néha a jó dolgok szétesnek, hogy jobb dolgok születhessenek.

[Marilyn Monroe]

Maradj velem, segíts nekem, 

vigyél haza, fogd a kezem. 

Szeress nagyon, fáradt vagyok 

és nehéz a szívem...

Vigasztalj meg, 

ha nem is hiszed

hogy szebb lesz a holnap, 

mondd, hogy lehet.

I don't wanna be without you babe,

I don't want a broken heart.

Don't wanna to take breath without you baby,

I don't want to play that part

Nem akarok nélküled élni, bébi,

Nem akarok összetört szívet.

Nem akarok nélküled levegőt venni, bébi,

Nem akarom ezt a szerepet játszani.

zeneajánló

Mocsok 1 Kölyök-Illegál

Lassan sorvadok, 

Lassan hamvadok el nélküled,
Nélküled.

Te vagy az ok, amitől boldog vagyok, 

De most nem látok és nem hallok.

A szobámban fekszem,

Épp beléd betegszem.

Csak dúdolok egész nap,

A szomszédaim anyáznak.

Problémás vagyok,

Biztos ezért nem akarod hozzám kötni az életed.

Túl jó drog a szerelmed!

Refrén: Most rászoktam

Te meg elveszed, és ez fáj.

Mint a legtöbb, ez is illegál....

Most elvonón vagyok.

Ha rajtad túljutok egyszer majd jól leszek... 

Sajnos nem veled.

Elmúlik egy év év, 

Csak nehogy boldogtalan légy 

Akkor is, mint azelőtt, 

Mikor tőlem kaptad a levegőt.

Ígérd meg nekem,

Hogy változtatsz ezen,

Vedd kezedbe a dolgokat, 

Irányítsd a sorsodat!

Csak egy dologtól rettegek, 

Ha bármikor találkozom veled 

Egyből visszaesek; 

Túl jó drog a szerelemed!

Refrén[2x]

-Mit csináltál? -kérdezte mérgesen a fiú, miután becsapta az ajtót.
-Semmit-válaszolta a lány és a falnak húzódott.
A fiú nem hitt neki. Felkapcsolta az asztali lámpát, megragadta a lány karját és felhúzta pulcsijának ujját. Vágások. Friss vágások.
-Hogy tehetted ezt? -kérdezte a fiú kétségbeesetten. A lány egy másodpercre könnyeket vélt felfedezni  a srác szemében. De az nem várta meg a választ, elfordult tőle. Nekitámaszkodott az asztalnak.
-Hogy tehetted ezt? -kérdezte már feldúltan, majd egyetlen mozdulattal lelökte az íróasztalának tartalmát: tollakat, papírokat, könyveket és az asztali lámpát. A Hold erős sugara világította meg a szobát.
-Inkább itt fájjon, mint ott, belül.
-Idióta vagy. Hogy teheted ezt velem? -a lány felé fordult és a szemébe nézett. Ő csak állt ott, nekidőlve a falnak, szomorúan. -Idióta vagy.- ismételte el még egyszer, majd odasétált a lányhoz és átölelte.
-Miért ennyire fontos neked?
-Nem hagyom hogy ezt csináld magaddal. Hogy ezt csináld velem! Csak besétálsz az életembe mosolyogva, viccelődve, megkedvellek, erre rájövök, hogy meg akarod ölni magad... még kérdés?
-Nem akarom megölni magam. Csak enyhítem a fájdalmat.
-Ne legyél már ilyen idióta!
-Te reagálod túl.-kelt vitára a lány a fiúval.
-Én... én csak nem akarlak elveszíteni, érted?-csak a holdfény világította meg a szobát, mégis látszott a fiú aggódó tekintete. Hogy ez a srác többet érezne iránta? Ő? Az lehetetlen! És tilos.
-Nem fogsz.- mondta a lány, s megfogta a fiú kezét. Nem lenne szabad, tudta ő ezt jól magában.
A fiú elengedte a kezét. Hátrált egy lépést. Ő is tudta, a kapcsolatuk csak még több bosszúságot szülne. Lelkiismeret-furdalást, fájdalmat... De nem érdekelte. Abban a pillanatban nem érdekelte más, csak ez a megtört szívű lány. Egy határozott mozdulattal előrelépett, gyengéden megfogta kezeivel a lány arcát és megcsókolta. A lány visszacsókolt. Az ajkak egyre tüzesebben keresték a másikat. A forróság elöntötte mindkettőjük testét. Egy pillanatra eltávolodott egymástól a két ajak, egymás szemébe néztek. Ez volt az a pillanat, amikor mindketten rájöttek, hogy ez több. Több, mint egy rég elfojtott vágy. Testük egymáshoz fonódott és ajkaik újra találkoztak. A fiú kezeivel átölelte a lányt, szorosan magához húzta. Védelmezni és csókolni akarta, nem akarta elengedni sohasem, csókolni akarta örökre.

[saját]

A gyomrom még most is görcsbe ugrik, ha találkozunk.4 hónap után ugyanúgy izgulok, mint az első randin. Izgulok, hogy elég csinos vagyok-e, hogy vajon jó kedved lesz, vagy nem látszik-e meg rajtam tegnap este mennyit sírtam. Mind-mind talány, de amikor találkozunk, magadhoz húzol, megcsókolsz és átölelsz, minden izgalom elmúlik, mert tudom, hogy még mindig ugyanúgy szeretsz. 4 és fél hónapja töretlen szerelemmel

[saját].

Meg sem érdemlem azt, hogy így szeretsz.

[saját]

Leszarom mit gondol a világ,
Azt teszem, amit agyam jónak lát.
Kiabálok, hisztizek,
A szerelmemért ölni merek.
Középső ujjam véleményem elmondja,
Mit érdekel véleményetek magja.
Csak élni akarom a saját életem,
Belátom, néha ugyan vétkezem.

Tele vagyok hibával, ezt nem tagadom,
De hogy mit gondolsz róla? Azt pont leszarom.
Hagyjatok élni, remélni, inni, szexelni, 

Hogy halálom ágyán elmondhassam:

Volt életem, hibákat vétettem, de boldog voltam.

[saját]

Ő az én hősöm. Pókemberesen csókol meg, Batmanként harcol értem, és úgy véd meg mindentől, akárcsak Superman.

[saját]