-Mit csináltál? -kérdezte mérgesen a fiú, miután becsapta az ajtót.
-Semmit-válaszolta a lány és a falnak húzódott.
A fiú nem hitt neki. Felkapcsolta az asztali lámpát, megragadta a lány karját és felhúzta pulcsijának ujját. Vágások. Friss vágások.
-Hogy tehetted ezt? -kérdezte a fiú kétségbeesetten. A lány egy másodpercre könnyeket vélt felfedezni a srác szemében. De az nem várta meg a választ, elfordult tőle. Nekitámaszkodott az asztalnak.
-Hogy tehetted ezt? -kérdezte már feldúltan, majd egyetlen mozdulattal lelökte az íróasztalának tartalmát: tollakat, papírokat, könyveket és az asztali lámpát. A Hold erős sugara világította meg a szobát.
-Inkább itt fájjon, mint ott, belül.
-Idióta vagy. Hogy teheted ezt velem? -a lány felé fordult és a szemébe nézett. Ő csak állt ott, nekidőlve a falnak, szomorúan. -Idióta vagy.- ismételte el még egyszer, majd odasétált a lányhoz és átölelte.
-Miért ennyire fontos neked?
-Nem hagyom hogy ezt csináld magaddal. Hogy ezt csináld velem! Csak besétálsz az életembe mosolyogva, viccelődve, megkedvellek, erre rájövök, hogy meg akarod ölni magad... még kérdés?
-Nem akarom megölni magam. Csak enyhítem a fájdalmat.
-Ne legyél már ilyen idióta!
-Te reagálod túl.-kelt vitára a lány a fiúval.
-Én... én csak nem akarlak elveszíteni, érted?-csak a holdfény világította meg a szobát, mégis látszott a fiú aggódó tekintete. Hogy ez a srác többet érezne iránta? Ő? Az lehetetlen! És tilos.
-Nem fogsz.- mondta a lány, s megfogta a fiú kezét. Nem lenne szabad, tudta ő ezt jól magában.
A fiú elengedte a kezét. Hátrált egy lépést. Ő is tudta, a kapcsolatuk csak még több bosszúságot szülne. Lelkiismeret-furdalást, fájdalmat... De nem érdekelte. Abban a pillanatban nem érdekelte más, csak ez a megtört szívű lány. Egy határozott mozdulattal előrelépett, gyengéden megfogta kezeivel a lány arcát és megcsókolta. A lány visszacsókolt. Az ajkak egyre tüzesebben keresték a másikat. A forróság elöntötte mindkettőjük testét. Egy pillanatra eltávolodott egymástól a két ajak, egymás szemébe néztek. Ez volt az a pillanat, amikor mindketten rájöttek, hogy ez több. Több, mint egy rég elfojtott vágy. Testük egymáshoz fonódott és ajkaik újra találkoztak. A fiú kezeivel átölelte a lányt, szorosan magához húzta. Védelmezni és csókolni akarta, nem akarta elengedni sohasem, csókolni akarta örökre.
[saját]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése