Egy leírhatatlan érzés,ami átjárja tested,mikor felhangzik a zene..agyad kikapcsol,tested ritmusra mozog.Nem is te irányítod,mintha önálló életet élne.Nincs beleszólásod,csak pattogsz,mint egy idióta,élvezed a zenét,élvezed az életet,élvezed,hogy a zene hatására egy bolond bőrébe bújhatsz. :)

[saját]

Boldog vagyok. Mert nem hiányzol. Mert nélküled is minden ugyan olyan jó. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy jobb is. De… amíg veled voltam sosem éreztem magam ilyen felszabadultnak. És most végre az vagyok!
Boldog vagyok!:)

[saját]

A lány maga se tudta mi történik vele,fogta magát,felöltözött jó meleg ruhában,bedugta a telefonjába a fülhallgatót,feltekerte a hangerőt és elment sétálni.Nem nagyon jellemző,hogy egyedül sétálgat,ezért is lepte meg saját magát.De csak ment,csak ment,céltalanul.Nem figyelt semmire,csak a zenére.Muszáj volt kicsit elhagynia a gondolatait.Az utóbbi időben nem tudott velük kettesben maradni.Mindig olyan kuszák,és bonyolultak... és kiismerhetetlenek.Csak ment,amerre a lábai vitték.A Duna-partra.Nem is értette,miért ide.Itt annyi emlék van.Annyi fájdalmas,szívszorító emlék.Kiért a stégre.Arra a bizonyos stégre,amin annyit ültek ők,ketten,együtt.Ám most csak ő volt,egyedül.Elkezdett szállingózni a hó.Felsétált a stégre,már tényleg,csak centik választották el a stég szélétől,oly közel volt már hozzá a folyó.Ekkor felhangzott a telefonjában COD-Emlékezz rám című száma.Hevesen elkezdett verni a szíve,a torka elszorult, a teste elkezdett remegni.Érezte,ahogy a könnyek próbálnak kiszabadulni a szeméből."Emlékezz mennyire szerettél.." hangzott a szöveg.Már nem tudott parancsolni magának,így hát kitárta karjait,lehunyta a szemeit,arcát az ég felé fordítottam,érezte,ahogy a hópelyheket az arcába fújja a szél,ahogy egy könnycsepp végigcsordul az arcán.Abban a pillanatban boldognak érezte magát,mert az emlék átjárta egész testét.Ahogy ülnek ketten ezen a stégen,lábaikat a víz fölé lógatják,egymásba karolnak,csókolóznak,nevetnek... a lány halványan elmosolyodott,majd a következő pillanatban leugrott a stégről.

idézetek Paulo Coelho-tól :)

A jónak és a rossznak ugyanaz az arca, minden csak attól függ, hogy életünknek melyik pillanatában találkozunk velük.

Amikor az ember szerelmes, bármit meg tud tanulni, és olyan dolgokat ismerhet meg, amelyekre álmában sem mert gondolni - mert a szerelem a kulcsa minden rejtély megfejtésének.

Eljön majd a nap, amikor megnyílik az ajtó azoknak, akik kopogtatnak; akik kérnek, kapnak; akik sírnak, megvigasztaltatnak.

Élni, szeretni minden percet, minden másodpercet. Nincs hely, nincs idő a szomorúságra, a kétségre, semmire: csak a nagy szeretet van, az élet szeretete.

Játszom itt a hősszerelmest,

Játszom,hogy sosem török meg.

Játszom,hogy nem érzek fájdalmat.

Szívem mégis sokszor meghasad.

Játszom itt a tökéletes lányt,

Játszom,hogy az életem vidám.

Játszom,hogy boldog vagyok,

Mégis,legbelül csak haldoklok.

[saját]

Küzdök.Dehogy ellened,vagy érted?Én magam sem tudom :/

A hercegem elhagyott...Nélküle már nem is érzem magam igazi hercegnőnek.Nélküle nem vagyok más,csak egy átlagos kislány.

[saját]

Kiismerhetetlen,de megismerhető... határozottan határozatlan...szétszórt,de összetett... örökké változó.. változatlanul álmodozó...önmagát kereső... szabad,de ragaszkodó... zárkózott,de emberszerető... néha jó és néha rossz... nem hibátlan,de így "tökéletes"... csak egy egyszerű lány ...se több,se kevesebb...

Az élet egy lengőajtó.Sose tudod hol nyílik,de mindig pofán talál.

Amíg él, el nem felejti, 

hogy a múltat ki nem tépheti 

szívéből.

eléggé kezdetleges...de én írtam

Mikor nézed a képeket,s’ a múlton merengsz 

Tudod jól,nem lenne szabad ezt tenned.

Tudod,már semmi sem lesz úgy,mint régen,

Szemed előtt mégis ott vannak a régi emlékképek.

Megrázod a fejed,a fényképeket elrakod,

Szívedre újra visszazárod a lakatot.

Tudod,hogy már nem szabad szeretned

Mégis a szemedben egy könnycsepp jelen meg.

Elég régen volt,de most is fáj,

Jól tudod,soha nem fog visszajönni már.

minden vihart átvészel egy ölelés ♥

Törölheted az sms-eket,az e-maileket,a szívecskéket az üzenőfaladról... de az emlékeket sosem.

[saját]

mennyire igaz

Ne higgy annak ki rád nevet,
esküvel fogadja,hogy igazán szeret! 

Ne higgy annak ki könnyet ejt,
mert ki könnyen sír,könnyen felejt!

Annak higgy,ki halkan,lágyan elbeszélget veled,
Szemei gyöngéden fürkészi szemedet.

Ő bár ég a vágytól, de erről soha nem beszél,
a néma sóvárgás többet ér mindennél!

"I’d catch a grenade for you

Throw my hand on a blade for you 

I’d jump in front of a train for you

You know I'd do anything for you"

"Érted én elfognék egy gránátot

Érted penge alá vetném a kezem

Érted egy vonat elé is beugranék

Tudod,érted bármit megtennék"

"Halott virágok illatát nyögik a fák

És megrázkódik a táj

Valami véget ér,valami fáj"

a true story about me :$:)

Még sose futottam fiú után.Pláne nem egy szál papucsban,este fél nyolckor a vonatmegállóhoz.Nem futottam,rohantam.Imádkoztam magamban,nehogy jöjjön az a vonat.Hogy ott üljön Ő még a megállóban.Nem úgy kellett volna elköszönöm az előbb.Csak egy átlagos baráti öleléssel.Nem!A sarkon elváltunk,hazajöttem, és felvillant az agyamban,hogy ez az utolsó lehetőség,hogy megszerezzem ezt a fiút.Egy hatalmas adrenalin löket,és két másodperc múlva már az előszobámban voltam,felkaptam a vékony kis fekete kabátom és rohantam is a vonatmegállóba,egy szó nélkül.Nem álltam meg,csak rohantam,és rohantam.Csodálkoztam is,hogy bírom.Szerintem a szerelem hajtott.Azok akik láttak az utcán,valószínű totálisan hülyének néztek.De ez ekkor nem érdekelt.Végre kiértem a vonatmegállóba. Az egyik fedett részen két fiú ült,és egy lány.Sötét volt,próbáltam volna felfedezni közülük szerelmem arcát,de egyik se volt Ő.Ők is megbámultak.Vajon mit akarhat ez a lány, így, egy szál papucsban? Valószínű teljesen hülyének néztek.Megláttam a másik oldalon egy fedett padot.Ott ült rajta valaki.Távol volt és sötét,nem láttam az arcát.Úgy voltam vele,ma már totálisan beégettem magam,még egy ember nem néz normálisnak,nem számít.Elindultam,és igen,Ő volt.Levette a sapkáját, a haja teljesen összekócolódott,égnek állt.Először fel se ismertem.De aztán belenéztem azokba a szemekbe,és rögtön tudtam,hogy ő az.Csak neki vannak ilyen leírhatatlan szemei.Leültem mellé.Valószínű ő se számított rám.Kapkodtam levegő után,ám közbe mégis elmondtam amit akartam.

-Nem akarom,hogy visszajöjjön és elvegyen tőlem...

-És ezért rohantál ide ki?-kérdezte

-Ezért.
Kis idő után megkérdezte:

-Nem fázol?

-De.

Elég rendesen kimelegedtem a nagy futásban,ám amikor leültem,elkezdtem fázni. Végül is csak egy vékony kis kabát volt rajtam. Erre megtörtént az,amire már oly régóta vágytam.Átölelt.De nem úgy,mint eddig. Nem úgy,mint egy barátot.Belém karolt.Mind két kezével szorosan magához húzott.Így tartott a karjaiban,jó hosszú ideig,de nekem szinte csak másodperceknek tűntek.

-Még mindig fázol?-kérdezte egy kis idő múlva

-Már nem annyira-engedett a szorításból,de még mindig ölelt,én meg ráhajtottam a fejem a mellkasára.

Az a pillanat volt életem egyik leggyönyörűbb pillanata.Ahogy hallottam a szívdobogását.Lehet,hogy a hajam csapzott volt,egy nagyon régi,lila papucs volt a lábamon,de nem az számított.Hanem az,hogy ott vagyok vele,a karjaiban tart.Lehunytam a szemem,és úgy hallgattam ezt a csodálatos dallamot.Éreztem mesés illatát...Ilyenben még sosem volt részem.Azt kívántam,bárcsak ez a pillanat sose szűnne meg.Bárcsak örökre tartana...

-Szeretsz?-csúszott ki a kérdés a számon.

-Szeretlek.-válaszolta.A szívem elkezdett ezerrel zakatolni.

-És hogy?

-Még azt én se tudom igazán- igen... ott van az a másik lány.Akivel küzdők már egy ideje.Aki bezavart a képbe.Aki miatt éjszakákat sírtam át.

De velem ült egy padon,én voltam a karjaiban,én hallgattam a szívdobogását.És most csak ez számított.Nem kérdeztem többet,csak újra behunytam a szemem.

Want you to make me feel like I'm the only girl in the world 

Like I'm the only one that you'll ever love 

Like I'm the only one who knows your heart 

Only one... ♥

Tonight you won’t be by your self-self
Just leave your problems on the shelf-shelf
You won’t wanna be nowhere else-else
So let’s go, so let’s go 

Elhatároztam,hogy boldog leszek.Nem törődök a múlttal,nem foglalkozok a jövővel,csak a jelennek élek és sodródom az árral :)

[saját]

my pain

Nem,nem és nem!Ordítani tudnék a fájdalomtól.Ennyire még sose fájt.Amikor elhagytál,még az sem.Elhittem,hogy van utánad is élet,hogy újra nevethetek,boldog lehetek.Amíg nem érintkeztem veled,az idő elkezdte gyógyítani sebeimet,ám most te újra feltépted...amikor elmentél meghalt a szerelmünk,most meg meggyalázod a holttestét.Miért teszed ezt?Miért élvezed,hogy kínzol?Összetörted a szívem,és most mosolyogva lépkedsz a darabjain.Sikítani tudnék,ordítani,ahogy csak a torkomon kifér,hisztizni,a testemet a földhöz verni,az se fájna ennyire.A fizikai fájdalom semmi,ehhez a lelki önmarcangoláshoz képest.Mert most igen,azt teszem.Kínzom magam.Miattad.

Nem érdemelnéd meg,nem vagy te senki.Mégis,nekem te vagy minden.

egy jelentéktelen kis bejegyzés tőlem...rólam

Már lassan másfél hónapja,hogy nem vagy velem.Azóta eltűntél az életemből is.Hiába jössz velem minden nap szembe a folyosón,már nem vagy nekem senki,csak egy átlagos diáktárs... talán egy barát.De a baráttal beszélgetünk,mi csak elmegyünk egymás mellett,szótlanul.Nem vagy te még a barátom se.Ez nagyon bánt.

Mikor ezen gondolkodtam,elhatároztam,hogy másnap a szemedbe fogok nézni,rád mosolygok,és köszönök.Nem mint a szerelmesek,nem mint a barátok,hanem mint ismerősök. Mert mi azok vagyunk most már.Ismerősök,kiknek volt közös múltjuk.

Ezen felbátorodva egész nap mosolyogva jártam a nagyvilágban.Tudtam,hogy ebben a szünetben el fogsz menni mellettem,hogy találkozni fogunk. Bátran kutattam az emberek tekintete közül a tiédet.És amikor megtaláltam...amikor szemedbe néztem,és te is az enyémbe...egy pillanatra megállt az idő.Agyamban újra lejátszódtak az emlékek.A mi emlékeink...a csókjaink,a meleg ölelések,amikor nem tudtuk elengedni egymást,mert képtelen voltunk rá.Képtelenek voltunk létezni a másik nélkül.Aztán most nézd meg,ide jutottunk!

Elképesztő milyen hatást gyakorol rám még mindig a szemed, az a meleg,barna szempár.Elterveztem,hogy rád mosolygok,köszönök,de lemerevedtem...megfagytam...még csak annyit se tudtam kimondani,hogy "hello".

Aznap este elhatároztam,hogy másnap megint a szemedbe nézek...

Van, aki könnyen kapja meg, akit szeret,
Van, aki sír és szenved,
Van, aki könnyek nélkül tud feledni,
És van, aki meghal, mert igazán tud szeretni.

Már egészen elfelejtettem,milyen érzés boldognak lenni.
Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jó ötletnek 
tűnt belehalni.♥

Ott várok a sorok között, Talán egyszer rám találsz.

Üvöltök, integetek Neked, de ha nem látsz...

"Azt mondtad, azt hittük, ez örökké tart

De az ezredik szeretleknél a kréta elkopott..."

tudod,van az az érzés,amikor úgy érzed,az egész világot átölelnéd,olyan boldog vagy.amikor úgy érzed,te vagy a világ közepe...ezt az állapotot két dolog idézi elő: az első a szerelem, a második az alkohol.
[saját]