0:00 -> őt♥
2011. december 29., csütörtök
2011. december 27., kedd
2011. december 23., péntek
2011. december 18., vasárnap
A lány feküdt az ágyon, csak nézett maga elé, a sötétségbe. Komolyan azt tette? Komolyan egy olyan embert ölelt át és csókolt meg, aki egyáltalán nem lett volna szabad? Marcangolta saját magát, amikor halkan kinyilt az ajtó. A fiú volt az. Látta, hogy a lány még fent van így hát egy szó nélkül becsukta az ajtót, és bebújt a lány mellé, a takaró alá. Átkarolta, hozzábujt. Teste minden négyzetcentiméterén érezni akarta a lány bőrének érintését. A lány magához húzta a kezét, megpuszilta, majd melléhez, a dobogó szívéhez tette. A fiú elmosolyodott, és egy csókot lehelt a lány nyakára. Nem szóltak egymáshoz semmit, csak hallgattak. Így telt el pár perc, mire a lány megfordul, így már szemben feküdt a fiúval. Csak nézték egymást, majd a lány megszólalt:
- Ez nem lenne szabad.
- Tudom, de nem tudok magamnak parancsolni. Képtelen vagyok rá. -mondta a fiú és egy gyengéd csókolt lehelt a lány ajkára.
- Félek... félek, hogy mi lesz ebből, félek, hogy az emberek hogy fognak rám tekinteni, félek a holnaptól...
- Ne rágódj ezen. Egyelőre ne. Most csak éllj annak, hogy itt vagy velem. Ne gyötörjenek a holnap kételyei.
- Nehéz...
- Tudom.
- Megéri?
- Számomra biztosan. Te vagy az életemben az első olyan lány, akiért megéri.
[saját]
- Ez nem lenne szabad.
- Tudom, de nem tudok magamnak parancsolni. Képtelen vagyok rá. -mondta a fiú és egy gyengéd csókolt lehelt a lány ajkára.
- Félek... félek, hogy mi lesz ebből, félek, hogy az emberek hogy fognak rám tekinteni, félek a holnaptól...
- Ne rágódj ezen. Egyelőre ne. Most csak éllj annak, hogy itt vagy velem. Ne gyötörjenek a holnap kételyei.
- Nehéz...
- Tudom.
- Megéri?
- Számomra biztosan. Te vagy az életemben az első olyan lány, akiért megéri.
[saját]
2011. december 16., péntek
Csak egy valaki lesz melletted, amikor már mindenki elhagyott. Csak egy valaki fogja fogni a kezed, ha a barátaid hátat fordítanak, ha egy fiú összetörte a szíved, ha az élet minden eges másodperce fáj. Aki melletted volt, mikor a 40 fokos láz ágynak döntött, aki altatót dudolt neked elalvás előtt, akinek bármikor kisírhattad magad a vállán. Lehet, hogy néha ő a legódivatúbb ember a Földön, lehet, hogy néha ordítani tudnál vele, de jobb ha tudod: ő ilyenkor is szeret. Becsüld meg nagyon ezt az embert, mert csak egy van belőle. Szeretlek anya!
[saját]
[saját]
2011. december 4., vasárnap
2011. november 30., szerda
Hogy miért is vagyok vele? Tudod, én csak keménynek mutatom magam. Belül nem vagyok az. Igazából nem pereg le rólam minden sértés,mint ahogy mutatom. Belül törékeny vagyok, talán túlságosan is. Mindent a szívemre veszek, rosszul esik ha az emberek elítélnek, megviseli a lelkemet egy hajléktalan látványa, saját ügyemnek tekintem a barátaim bajait: ha nekik fáj, nekem is. Viszont mellette levehetem a "kemény" álarcot, melletek lehetek olyan, amilyen vagyok: törékeny. Egy szánalmas kis veréb, ki vékonyka lábain ugrándozik egyik helyről a másikra, kit még egy kisebb szél is odébb sodor. De egyvalamiben biztos vagyok, és abban nagyon: ő mindig ott lesz, hogy elkapjon.
[saját]
2011. november 29., kedd
2011. november 27., vasárnap
2011. november 26., szombat
2011. november 24., csütörtök
Én önző vagyok, türelmetlen, és egy kicsit bizonytalan. Hibázok, irányíthatatlan vagyok és időnként nehezen kezelhető. De ha nem tudod kezelni ezeket a rossz dolgokat, akkor biztos, mint a pokol, hogy nem érdemled meg a legjobbakat sem.
Vicces, miként gyűlölnek meg, ha sikeres vagy. Bár ne így lenne. Csodálatos lenne úgy élvezni a sikert, hogy az ember ne látná azokat a tekinteteket maga körül.
A tökéletlenség szépség, az őrület zsenialitás és jobb abszolút nevetségesnek lenni, mint abszolút unalmasnak.
Úgy gondolom, minden okkal történik. Az emberek változnak, ezért képes vagy megtanulni elengedni, a dolgok rossz irányba haladhatnak, ezért értékelni tudod, amikor jó felé mennek, elhiszed a hazugságokat, de egy idő után megtanulsz csak magadban bízni. És néha a jó dolgok szétesnek, hogy jobb dolgok születhessenek.
[Marilyn Monroe]
2011. november 13., vasárnap
2011. november 11., péntek
2011. november 10., csütörtök
zeneajánló
Mocsok 1 Kölyök-Illegál
Lassan sorvadok,
Lassan hamvadok el nélküled,
Nélküled.
Nélküled.
Te vagy az ok, amitől boldog vagyok,
De most nem látok és nem hallok.
A szobámban fekszem,
Épp beléd betegszem.
Csak dúdolok egész nap,
A szomszédaim anyáznak.
Problémás vagyok,
Biztos ezért nem akarod hozzám kötni az életed.
Túl jó drog a szerelmed!
Refrén: Most rászoktam
Te meg elveszed, és ez fáj.
Mint a legtöbb, ez is illegál....
Most elvonón vagyok.
Ha rajtad túljutok egyszer majd jól leszek...
Sajnos nem veled.
Elmúlik egy év év,
Csak nehogy boldogtalan légy
Akkor is, mint azelőtt,
Mikor tőlem kaptad a levegőt.
Ígérd meg nekem,
Hogy változtatsz ezen,
Vedd kezedbe a dolgokat,
Irányítsd a sorsodat!
Csak egy dologtól rettegek,
Ha bármikor találkozom veled
Egyből visszaesek;
Túl jó drog a szerelemed!
Refrén[2x]
2011. november 6., vasárnap
-Mit csináltál? -kérdezte mérgesen a fiú, miután becsapta az ajtót.
-Semmit-válaszolta a lány és a falnak húzódott.
A fiú nem hitt neki. Felkapcsolta az asztali lámpát, megragadta a lány karját és felhúzta pulcsijának ujját. Vágások. Friss vágások.
-Hogy tehetted ezt? -kérdezte a fiú kétségbeesetten. A lány egy másodpercre könnyeket vélt felfedezni a srác szemében. De az nem várta meg a választ, elfordult tőle. Nekitámaszkodott az asztalnak.
-Hogy tehetted ezt? -kérdezte már feldúltan, majd egyetlen mozdulattal lelökte az íróasztalának tartalmát: tollakat, papírokat, könyveket és az asztali lámpát. A Hold erős sugara világította meg a szobát.
-Inkább itt fájjon, mint ott, belül.
-Idióta vagy. Hogy teheted ezt velem? -a lány felé fordult és a szemébe nézett. Ő csak állt ott, nekidőlve a falnak, szomorúan. -Idióta vagy.- ismételte el még egyszer, majd odasétált a lányhoz és átölelte.
-Miért ennyire fontos neked?
-Nem hagyom hogy ezt csináld magaddal. Hogy ezt csináld velem! Csak besétálsz az életembe mosolyogva, viccelődve, megkedvellek, erre rájövök, hogy meg akarod ölni magad... még kérdés?
-Nem akarom megölni magam. Csak enyhítem a fájdalmat.
-Ne legyél már ilyen idióta!
-Te reagálod túl.-kelt vitára a lány a fiúval.
-Én... én csak nem akarlak elveszíteni, érted?-csak a holdfény világította meg a szobát, mégis látszott a fiú aggódó tekintete. Hogy ez a srác többet érezne iránta? Ő? Az lehetetlen! És tilos.
-Nem fogsz.- mondta a lány, s megfogta a fiú kezét. Nem lenne szabad, tudta ő ezt jól magában.
A fiú elengedte a kezét. Hátrált egy lépést. Ő is tudta, a kapcsolatuk csak még több bosszúságot szülne. Lelkiismeret-furdalást, fájdalmat... De nem érdekelte. Abban a pillanatban nem érdekelte más, csak ez a megtört szívű lány. Egy határozott mozdulattal előrelépett, gyengéden megfogta kezeivel a lány arcát és megcsókolta. A lány visszacsókolt. Az ajkak egyre tüzesebben keresték a másikat. A forróság elöntötte mindkettőjük testét. Egy pillanatra eltávolodott egymástól a két ajak, egymás szemébe néztek. Ez volt az a pillanat, amikor mindketten rájöttek, hogy ez több. Több, mint egy rég elfojtott vágy. Testük egymáshoz fonódott és ajkaik újra találkoztak. A fiú kezeivel átölelte a lányt, szorosan magához húzta. Védelmezni és csókolni akarta, nem akarta elengedni sohasem, csókolni akarta örökre.
[saját]
2011. november 4., péntek
A gyomrom még most is görcsbe ugrik, ha találkozunk.4 hónap után ugyanúgy izgulok, mint az első randin. Izgulok, hogy elég csinos vagyok-e, hogy vajon jó kedved lesz, vagy nem látszik-e meg rajtam tegnap este mennyit sírtam. Mind-mind talány, de amikor találkozunk, magadhoz húzol, megcsókolsz és átölelsz, minden izgalom elmúlik, mert tudom, hogy még mindig ugyanúgy szeretsz. 4 és fél hónapja töretlen szerelemmel
[saját].
2011. november 1., kedd
Leszarom mit gondol a világ,
Azt teszem, amit agyam jónak lát.
Kiabálok, hisztizek,
A szerelmemért ölni merek.
Középső ujjam véleményem elmondja,
Mit érdekel véleményetek magja.
Csak élni akarom a saját életem,
Belátom, néha ugyan vétkezem.
Azt teszem, amit agyam jónak lát.
Kiabálok, hisztizek,
A szerelmemért ölni merek.
Középső ujjam véleményem elmondja,
Mit érdekel véleményetek magja.
Csak élni akarom a saját életem,
Belátom, néha ugyan vétkezem.
Tele vagyok hibával, ezt nem tagadom,
De hogy mit gondolsz róla? Azt pont leszarom.
Hagyjatok élni, remélni, inni, szexelni,
De hogy mit gondolsz róla? Azt pont leszarom.
Hagyjatok élni, remélni, inni, szexelni,
Hogy halálom ágyán elmondhassam:
Volt életem, hibákat vétettem, de boldog voltam.
[saját]
2011. október 30., vasárnap
2011. október 29., szombat
2011. október 25., kedd
Fáradtan bújtam be a takaró alá. Fájtak már a szemeim. Hogy a fáradtságtól, vagy a sírástól én magam sem tudom. Befordultam oldalra, a falhoz. Pislogtam, csak bámultam a sötét falat. Nem segített. Ugyanúgy összetörve éreztem maga, ugyanúgy gyengének.
Eszembe jut, ó milyen sokszor eszembe jut. Hasonlón mehetett át, mint én, át tudom érezni mit érezhetett abban a pillanatban. Valószínű úgy érezte, hogy nincs értelme élnie, hogy csak teher mások nyakán, hogy minden nap szenvedés, minden szívdobbanás fáj. Át tudom érezni. Megértem. De akkor sem mentség arra amit tett. Nem fogom neki megbocsájtani, soha, de soha, hogy itt hagyott. Még ha annyira is reménytelen volt a helyzet, fel lehet állni. Tudom. Mindenhonnan fel lehet állni. Még onnan is, ahol ő volt. Megértem mit érzet, megértem, hogy nem látta a jövőjét, de azt sose fogom megérteni, hogy tehette ezt. Egyik nap csak hátrament a szeretett szőlősébe, leheveredett a nyugágyra, megágyazott magának... Vajon mi lehetett az utolsó kép amit látott? Biztos szép volt. Ahogy a nap, már-már gyenge fénye simogatja a betakarításra váró szőlőt, a madarak csicseregtek, az ég gyönyörű kék volt... Remélem szép képpel távozott a világról. Remélem, hogy már jobb helyen van... Egy könnycsepp csurgott végig az arcomon, le a párnára, mikor rágondoltam.
Tudod, sohasem fogom megérteni miért hagytál itt engem, miért hagytad itt a családod, miért hoztál ilyen szörnyű döntést... de mindig szeretni foglak, és nem telne el nap, hogy ne gondolnék rád. Mert tudom mit éreztél. Szeretlek papa! ♥
2011. október 22., szombat
2011. október 21., péntek
2011. augusztus 18., csütörtök
2011. augusztus 14., vasárnap
2011. augusztus 10., szerda
2011. augusztus 8., hétfő
2011. augusztus 7., vasárnap
2011. augusztus 3., szerda
2011. augusztus 2., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)