Elmúltak a fájó rossz idők,

De a hegek megmaradtak.

Maradnak is,

Míg a föld alá nem raknak.

Boldogság,gyere haza...már nagyon hiányzol!

Ha eszembe jutsz néha még,

Szem nem marad szárazon,

A múltunk emlékeit

Most már könnyeimmel áztatom.

Élni szeretnék, de nélküled nem megy...♥

Ültem a vonaton, bambultam ki az ablakon és csak úgy elgondolkoztam: ki vagyok én? Hogy változhattam meg ilyen rövid idő alatt ennyire? A régi énem... még ártatlan volt, kis naiv, aki hitt a szőke hercegekben, a csodákban, a szerelemben... És az új énem? Amióta összetörték a szívem, valahogy nem találom a helyem a nagyvilágban. Olyan vagyok, mint egy földön rekedt lélek. Amikor társaságban vagyok persze mosolygok, nevetgélek, hülyülök, de kevesen látnak akkor, amikor egyedül vagyok. Olyankor mindig a zene szól a fülemben, hogy ne tudjak egyedül maradni a gondolataimmal. Olyankor nem vagyok más, csak egy jelentéktelen árny. Régebben, mikor szerelmes voltam, mosolyogva jártam az utcán, nem érdekelt, hogy ki néz hülyének, én mindenkire rá mosolyogtam. Mert akkor még ott volt Ő, aki miatt mosolyogni tudtam. De Ő már csak egy emlék. Egy olyan emlék, amit már ezerszer megpróbáltam kitépni a szívemből, de rájöttem, a legjobb, ha ott bent marad. Tudom, hogy lehetetlen elfelejteni és ezért már meg se próbálom többször. Csak tovább szenvednék. De most is azt teszem. Mióta nincs, elfelejtettem hogy kell mosolyogni. Nélküle én nem vagyok teljes, nélküle csak egy kósza szellem vagyok a nagyvilágban...

[saját]

A tiltott gyümölcs mindig a legcsábítóbb. Tudod,hogy nem szabad, hogy vissza kell fognod magad. Tudod, hogy tilos, és te lennél a leghülyébb ha hagynád magad. Mégis... az a rohadt csábítás..!

[saját]

Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy elmondd, amit el kell mondanod?
Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned?
Mondd, mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra, és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd?
Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy?
Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál?
Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár?
Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár?
Mondd el, mit kellett volna tenned, és mondanod, ha lett volna még egy holnapod?


[forrás: http://netti-idezet.blogspot.com/]

Ha egyet kívánhatnék, az Te lennél.

Néha az ember csak azért mosolyog, hogy a többiek ne lássák, belül mennyire szomorú. Hisz a mosoly a legeslegjobb álarc.

[saját]

Beleszerettem a szerelembe...

És amikor öreg leszek,s iszonyú tapasztalt,

Elindulok fölfelé,de lerúg egy angyaltalp.

Én ezt már nem bírom tovább!

Szétfeszít belül a boldogtalanság...

[saját]

Annyira szeretnék végre nevetni. Önfeledten, tiszta szívből! Úgy, hogy a könnyem is kicsorduljon. Úgy,hogy a hasam is fájjon. Csak egy kicsit szeretnék az Élet képébe röhögni...

[saját]

Ha látlak kiráz a hideg, de félek, 

Hogy elmész, maradj itt ennyire kérlek;

Ne menj el, vigyázz mindig rám, 

És fogd meg a kezem, ha rossz útra lépek.

Én őrködök feletted, minden nap várlak,

Megnyugodhatsz, mert a szívembe zárlak.

Voltál már magányos? Igazán magányos? Annyira, hogy a földre rogytál, még ha tudtad is, senki se fog felsegíteni?
Ilyenkor a nap se süt olyan melegen. Ilyenkor az ég színe is csak fakó. Ilyenkor az álmok is csak álmoknak tűnnek.

[saját]

It was only just a dream...
[ez csak egy álom volt...]

If you ever loved somebody put your hands up

[ha szerettél valaha valakit emeld fel a kezed]

De mikor utoljára érintett, ölelt és csókolt, azt nem felejted el. Egyetlen percet sem felejtesz el abból, amit együtt töltöttetek. És, ha csak rövid időre is, de a tiéd volt, még ha nem is egészen. De te bele sem gondoltál, hogy ez az utolsó csók, az utolsó ölelés. Talán akkor jobban magadhoz szorítod, vagy hevesebben csókolod meg, ha tudod, hogy ez az utolsó alkalom...

Megölelt. De nem úgy, mint azelőtt. Ez az ölelés több volt, nem egy baráti ölelés: annál sokkal több. Olyan, mintha mindig is erre vágyott volna. Olyan, mintha sosem akarna elengedni. Olyan, mintha azt suttogta volna: "szükségem van rád!". Ez az ölelés egy néma "szeretlek" volt.

[saját]

Most jöttem rá,ki vagy te igazán. 

Talán ezért van az,hogy kicsit se fáj.

Szememben nincs több,csak a szánalom.

Egy könnycsepp se fut végig az arcomon.

[saját]

‎

A baszni akarót meg a szerelmest mindig keverem...

Már lélegzetet is csak miattad veszek,
Te vagy az egyetlen értelme az életemnek!

[saját]

Csak látni akarom. Csak érezni az illatát. Csak megölelni. Csak megcsókolni. Csak azt akarom,hogy velem legyen örökre…♥

[saját]

forrás:facebbok "A Te idézeteid" alkalmazás :)

Csak várni tudok rád. Nem tudok mit mondani, csak nézni hulló könnyeid. Csak szeretni tudlak. Nekem sokkal könnyebb a fájdalom, mint a felejtés.

Összetartozunk, és nem válunk el soha, mint az író és a tolla, mint a Coca meg a Cola.

Ha nincs térképed, honnan tudod, hogy merre kéne menned? Mindig azt hittem, a térkép dönti el, melyik lesz a helyes út. Pedig ebben nem volt igazam. Nem azért vesztem el, mert nincs térképem, hanem mert nincs hova mennem.

I love you.
^{[I think]}

^{[[maybe]]
[[[can you ask me tomorrow?]]]}

"Szeretlek"... olyan kis egyszerű szó,mégis kimondani a legnehezebb. Néha megbotránkozom azon,hogy egyes párok két nap járás után már "szeretik" egymást. Ugyan, ez nem igazi szerelem! Persze, lehet, hogy az, de nem hiszem, hogy valaki érezhet két nap alatt szerelmet. 

"Szeretlek"...néha nincs is szükség rá. Ha valaki szeret, a mozdulataiból érzed. Ahogy rád néz, ahogy hozzád ér... Ha érzed, hogy szerelmes vagy, akkor legszívesebben egész álló nap vele lennél, minden pillanatban ölelnéd és ha el kell válnotok három perc múlva érzed a hiányát. Ha szereted, akkor mindig megdobban a szíved, akárhányszor meglátod és a gyomrodban pillangók repdesnek.Ha szereted az illata olyanná válik számodra,mint a drog. Te vagy a legboldogabb lány a földön, amikor megfogja a kezed. A karjaiban mindig biztonságban érzed magad és amikor megcsókol,a fellegekben jársz.

Ez a szerelem! Nem az, hogy minden ötödik percben kimondod, hogy "Szeretlek".

[saját]

Azt mondták, az idő minden sebet begyógyít. Amikor életem első, igazi csalódásán estem túl, kételkedve hallgattam ezt az elméletet, kínomban kiröhögtem. Begyógyíthatja az idő, azt a sebet, amit egy „nem szeretlek” okoz? 

Aztán teltek a napok, a hetek nélküle. Két hét hosszan tartó depresszió, és jó sok cigi után, valaki egy segítő kezet nyújtott felém. Egy olyan kezet, amibe, ha van egy kis eszem, rögtön belekapaszkodok. De én féltem egy újabb szívtöréstől, így hát gyengén, csak pár ujjal hozzáértem. Ő nem kérdezett semmit sem, csak fokozatosan húzott ki. Jobban is éreztem magam, már nem volt szükségem a cigaretta megnyugtató hatására, de legbelül még mindig nem voltam régi önmagam. Aztán, az a kéz, ami vállalta, hogy kihúz: elengedett. Elengedett, vagy én löktem el magamtól? Én sem vagyok biztos benne.

 Ismét csak a szomorú dolgokat láttam a világból… még mindig Ő járt a fejemben. Ő, aki nem szeret. A napok csigatempóban halattak egymás után, lassan egy hónapja, hogy vége, de még mindig Ő járt a gondolataimban. Miatta írtam azokat a szomorú sorokat, miatta marcangoltam önmagam,
hogy hol ronthattam el…

Aztán, most itt vagyok. Több mint két hónapja volt az első szívtörésemen. Nem azt mondom, hogy már nem gondolok rá, de ha eszembe jut, csak elmosolyodom az emlékén, az esetlenségén és az oly sok nevetésen. Ha meglátom a képét nem könnycsepp születik szememben, hanem egy halvány mosoly arcomon. Igen, begyógyult a seb. Az idő begyógyította! :)

Nincs szükségem virágokra

Se az édes bonbonokra

Csak az kell nekem

Hogy légy mellettem

Fogd meg a két kezem

Nézz mélyen a szemembe

És egy csókot lehelj

Az ajkaimra gyengéden♥

[saját]

Delete from Facebook: Done ✔

Delete from Msn: Done ✔

Delete from cell phone: Done ✔

Delete from the Heart:Error ✖

love me, love me...say that you love me ♥ 

Emlékszel még? Emlékszel,amikor egyszer nyáron sétáltunk hazafele és elkezdett esni az eső? Én felrohantam a teraszra,de te csak álltál lent az udvaron,majd,mint egy őrült,lerúgtad magadról a papucsot,kitártad a karjaidat és elkezdtél táncolni. Nem érdekelt,hogy tiszta víz vagy,te mégis táncoltál,majd hangosan elkezdtél kacagni. Kacagtál tiszta,teljes szívedből. Boldognak tűntél...boldog voltál. Emlékszel még? Emlékszel milyen boldog voltál? Emlékszel egyáltalán még a boldogságra?

[saját]

Egyszer majd elfelejtelek téged,

És nem fog fájni fejem.

De most még téged látlak

Utcákon és tereken,

Reggel a májkrémes kenyeren,

Boltban a mosószereken,

A hazug tekinteteken,

Biztonsági felvételeken,

Minden ordító gyereken,

Mozikban a sírós részeken...

Talán...máskor

Lélegeztetnélek szájba szájból.

Az évek alatt nagyon sokat változtam. De nem csak kívülről,belülről is. A kislány,aki még hisz a csodákban,rég eltűnt belőlem. Már nem hiszek a szőke hercegekben, a csokrokban és a finom bonbonokban… már nem dőlök be az édes szavaknak, a halvány félmosolyoknak és a csillogó szemeknek...Tényleg ez lennék én? Egy lány,aki nem hisz a szerelemben? Hogy juthattam el idáig? Én,aki mindig remélt,aki mindig álmodozik! Meghalt bennem a kislány? Ezért érzem én ezt a nagy ürességet belül...? 

Tudom,hogy nem halt meg.Nem halhatott meg!Csak elaludt...nagyon mélyen álmodik és csak egy herceg csókjára vár,hogy végre felébredhessen.

[saját]

Néha csak úgy megfognám az érzelmeim,és kivágnám őket a picsába.

Mondanád neki hogy szereted,de nem mered. Mondanád neki, hogy kell neked de nem mered. Írnál neki levelet hogy gyönyörű,de nem teszed. Lájkolnád ezt de nem mered,mert rájönnének, hogy valaki kell neked :)

[facebook]

Nem értem,miért fáj,hisz nem is ismertem igazán,nem szerettem… de azok az édes szavak...idiótán úgy csináltam,mint aki befogja a fülét,ám a réseken átszűrődtek és eljutottak a szívemig is.Csak most jöttem rá mekkora hibát vétettem,mikor ezek a szép szavak már egy másik lánynak dobogtatja meg a szívét,nem nekem.

[saját]

Csak tekerd fel a zenét maxra

Felejts el mindent egy pillanatra

Szemed csukd be,pattogj össze-vissza

Hagyd a gondokat holnapra!

[saját]

A szerelem olyan mint egy rózsa.Kezdetekben csak a szirmait látjuk,illatától a föld felett lebegünk.Eközben a rózsa tövisei észrevétlenül és fájdalommentesen belehatolnak a szívünkbe.Csak akkor eszmélünk rá,hogy ott vannak,amikor már a virágszirmok lehullottak a földre,amikor már a szerelem ködfátyla nem borítja szemünk.Ott állunk,egyedül,megtörve,tüskékkel a szívünkben.Valaki úgy gondolja,hogy nem szükséges kihúznia.Ott kell maradnia azoknak a tüskéknek örökre.De az csak szenvedni fog,amíg él.Valaki gyorsan kirántja.Iszonyúan fáj,éget,vérzik,de legalább hamar túlesett rajta és a seb is begyógyul.Valaki szépen,fokozatosan húzza ki a tüskét.Mások csak sajnálják ebben az időben,mazochistának titulálják,pedig ez a legjobb mód.Lehet,hogy mikor húzol egyet rajta éget a fájdalomtól,de ha minden nap haladsz egy kicsit,a seb fokozatosan gyógyul és a tüske lassan magától kihullik,talán észre sem veszed,hogy mikor.

[saját]

Nem minden szerelmi történetből lesz nagy regény,de egy novella is éppoly izgalmas.

[sex és new york]

Kislányként mindig arról álmodoztam,hogy eljön értem a szőke herceg,fehér lovon,elvesz feleségül,beköltözünk egy kastélyba,és boldogan élünk,amíg meg nem halunk.Ez mind szép s' jó,csak időközben felnőttem.Rá kellett jönnöm,hogy manapság már nem építenek kastélyokat és a hercegek se járnak már fehér lovon.Még nagyobb probléma talán,hogy manapság már nincsenek is igazi hercegek.Vannak fiúk,akik hercegnek mondják magukat...megtanultam,nekik szabad legkevésbé hinni.Aztán vannak álruhás hercegek is.Nem feltétlenül szőkék,nem igazán van lovuk,és nem is várnak egy ország irányítására.Én egy ilyen "álruhás herceget" szeretnék,mert tudom,hogy a hercegek csak becsapnak,azt mondják hercegnő lehetsz mellettük.Viszont az álruhás hercegek nem ígérnek gazdagságot,egy szóval se ígérik,hogy hercegnő lehetsz mellettük,nem ígérik,hogy kastélyban élhess.Ez lenne a legjobb: nem ámítanak,nem hazudnak.Az igazat mondják.És az ilyen igaz hercegek tudnak igazán,hazugságok és ámítások nélkül szeretni!

Remélem értem is eljön valamikor az álruhás hercegem,az se gond,ha taxin érkezik,és csak a város egyik panellakásában élünk,de mellette mégis igazi hercegnőnek fogom érezni magam. :)

[saját]

Kicsit romantikus vagyok, mert szeretek álmodozni... Kicsit őrült, mert valóra is váltom őket... Szerelmes, mert nagyon tudok szeretni...Kicsit szomorú, mert csalódtam is már, és kicsit erős, mert talpra tudok állni.

Nem tagadom,szükségem van rád.

Nélküled nem is lenne olyan jó hely a világ.

Csak ölelnélek,orromba szívnám illatod,

Cserébe annyit kérek:mond,hogy te is akarod.

[saját]

Nem érdekel a világ,

Leszarom minden hibám.

Véleményt alkotsz,

Mikor a nevemet se tudod,

Ez nem igazán az én gondom.

Néha az is baj,hogy létezem

Néha csak az,hogy lélegzem.

Nem érdekel már semmi sem

Csakhogy élhessem az életem!

[saját]

Rájöttem,hogy nem te hiányzol,nem is a szerelem hiányzik,hanem az élet.Nélküled üresnek tűnt,aztán rájöttem, nélküled is ugyanolyan teljes.

[saját]

Merj élni!Merj álmodni!Merj kívánni!

De ha jót akarsz, sose merj szeretni... :/

[saját]

csak felfal belül,reménytelen,

mert ez egy elbaszott szerelem.

micsoda elbaszott szerelem...